Idén lettem félszáz éves.. Innen picit máshogy tekintek a saját és a birtok életére is. Mintha egy hegyre mászva feljutnék az előttem álló legmagasabb csúcsra, ahova felérve látszik, hogy mennyi magaslat van még előttem.
Aki ismer, olyannak ismer, aki tudja, honnan indult és hol tart, és mindig azt tartja a szeme előtt, mit szeretne még elérni. Ez nem nyughatatlanság, inkább örök kíváncsiság a megismerés újabb rétegei felé és persze jó adag álmodozás, ami végül cél lesz. A lényeg az az attitűd, hogy jó néha felülemelkedni, más nézőpontból látni az alattunk elterülő világot. Ez a nézőpont nekem konkrétan, fizikailag is megadatott, a birtok ugyanis a Villányi hegységben, ég és föld között terül el, s talán ez a megunhatatlan panoráma szélesíti ki a teret, valahogy bent is.
Jó kicsit megpihenni, összegezni a mögöttem lévőt, miben milyen és mennyi szerepem volt: mennyi az én munkám és mennyi a sors, a teremtő segítsége. (Ahogyan az új, Istenadta borom mögötti gondolatban is megfogalmazódik).
Így visszanézve nagy fejlődést ért el a birtok, az élet is úgy rendezte, hogy ebben a határválasztó évben sok minden beforrott, elkészült.
- A pince épületei nőttek, ideje volt újra felszentelni!
- A birtok kis – ám fontos részletei megújultak, elkészült az új erjesztő, megújult a régi pince épülete, új raktár nyílt Siklóson, ami nagy segítséget jelent.
- A borok pörögnek, visszaigazolják örök optimizmusomat: amíg mindenki a fogyasztás csökkenéséről beszél, addig én nem tudom kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az év újdonsága az Istenadta; most év végén pedig megjelent a 2022 es Villányi Franc – a Nászút helyett; és az Inni jó is ráfordult a 2023-mas évjáratra. Fiatalok, frissek, élettel teliek.
Ezer köszönet a boraimba vetett bizalomért!!
