;

ide teremttettem

Máriagyűd híres zarándokhely. Valahogy az én életutam is ide vezetett. Ez persze csak fizikai végállomás, valójában egy új út kezdete. Amikor először itt jártam 2009-ben, világosan éreztem, hogy itt a helyem. E terület eladásában kérték a segítségem, hát ez elég könnyen ment, mert a hely megfogott, nem engedett, azon nyomban megvettem.
Így kezdődött e saját birtok, ahol magam végzek minden munkát, a telepítéstől a borkészítésig.

Megérkeztem.

Ez az érzés még ennyi év után is minden nap eltölt. A hely szelleme fizikailag is érezhető, egyszerűen lecsökken a pulzusom. A külső világ zaja helyett itt meghallom a belső hangomat. Azt a csendet, ami segít megérteni a természet körforgását és benne önmagamat.

Névjegy

Ugyan már 2009-ben belevágtam a saját birtok építésébe, 2021-re érlelődött meg bennem a váltás, vagy úgymond a lassítás gondolata. Nem volt könnyű döntés, de a Vylyan, a családom a négy gyerekkel, a saját pincém együtt túl sok volt, valamit el kellett engedni. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyszerre egy helyen legyek, és a teljes időmet, energiámat a saját birtokomra összpontosítsam. Letettem a karmesteri pálcát, s a 120 fős kórus után most két szólistából hozom ki a lehető legtöbbet.

A FÖLDÖN ÁLLUNK ÉS AZ ÉGBE TEKINTÜNK

Nem csak engem, másokat is megérint a hely, a szeme elé terülő tájat néző úgy érzi magát, mintha ég és föld között lenne.

A pince környezetében tenyészik a címkéken is látható darázsölyv. Égi jelként éltem meg, amikor Csonka Péter (a Magyar Madártani Egyesület alelnöke) itt jártakor hívta fel rá a figyelmem.

A darázsölyv a magasban szárnyal, de a földből táplálkozik. Magasra törve köröz az égen, de újra és újra vissza kell térnie, hogy a földből kaparja ki a betevő falatot. Azóta is ez a szimbolika vésődött belém: Végtelen körforgás, ég és föld között. Mint a bortermelő, aki a földből él, a földdel dolgozik, s a szőlőből bort készít, ami az égbe emel. Ez nem borködös pátosz, hanem tapasztalat, a bor – a szőlőtő termése és az emberi munka gyümölcse – megemeli a lelkünket, szellemünket. Egész évben ezért dolgozom. Minden nap azt mondhatom, megérte.

Nekem ez a hely nyugvópont és szárnyalás. Az élet vibrálása itt minden nap erőt és lendületet ad. De talán már sokat is líráztam az életérzésről, most néhány jellegzetesség.

A birtok a Villányi hegység déli lankáján, Máriagyűd és a Tenkes Csárda között félúton található. A fekvése tökéletes, magasan a meredek hegyoldalon, fölötte erdő terül el. Éjjel leereszkedik a hűvös szellő és felszárítja a szőlő lombját, emiatt csak csekély növényvédelemre van szükség. A borok intenzív gyümölcsös jegyeit is a nyári hűvös éjjeleknek köszönhetem. Ez a környék Magyarország legkiegyenlítettebb hőmérsékletű területe. Hosszú tenyészidő jellemzi (korábban fakad és korábban érik a szőlő), igyekszem is jól használni az adottságait, meleg években tompítani, hűvös években érvényesülni hagyni.

A különleges mikroklímát az is mutatja, hogy például jóval korábban virágzik itt a mandula, de az igazi mediterrán növények is jól érzik itt magukat. A szomszédomban díszeleg egy két hektáros mediterrán arborétum és egy gránátalma ültetvény. A pincém előtt pedig három paratölgy él vidáman, ami szinte elképzelhetetlen itthon (közkedvelt helyi borász jókívánsággá is vált, hogy „A parafád nőjön nagyra!”). Ha megélem és a paratölgyeim kérge alkalmas lesz dugó készítésére (ehhez már csak 77 éves koromig kell várnom…:), saját dugókkal zárom le a boraimat.

25 szüret van mögöttem Villányban, s hiszem, hogy ez a vidék a cabernet franc otthona. Jellegzetesség a magas agyagtartalom (emiatt az öreg pincék itt a környéken boltozatlanok), és a jó savakat adó mészkő tartalom, ami a komoly vörösborokhoz hozzátesz.

A terület egyébként a Középvölgy és a Kövesföld dűlő találkozása, de nálam nincs dűlőmitológia, engem ez a hely megfogott, s ez az erős megérzés mindennél többet jelent. Ha a méltán híres Kopár ültetvényét ingyen adnák, akkor sem kéne. Nekem ez a hely itt a világ közepe.

AZ ÚT VÉGE A VÉGTELEN EGYSZERŰSÉG

Nem akarok többet, nagyobbat. Egymagam dolgozok, a saját ütememben. Persze a természet ritmusát követve, ahol mindennek megvan a maga helye és ideje, csak ott és akkor, kompromisszum nélkül. A természetbe belesimul a saját ritmusom, ahogy a föld szíve dobog, azt követem.
Minden évjárat más, ezért ez a szakma egy folyamatos éberséget és fejlődést igényel. Ehhez együtt kell élni a szőlővel, nem lehet máshogy. Tapasztalni, megérezni, szemlélődni, ráhangolódni, megérteni a legapróbb részletekig. Benne, vele élni. 10 év után mondhatom, hogy a birtok minden egyes részletét ismerem. Ahogy egy jól ismert ember arcán észrevesszük akár az apró rezdüléseket is.

A borkészítésben egy másfajta, belső figyelmet követek, nem iskolát. Alkalmazom a bioművelés, vagy a biodinamikus termesztés elmeit is, a lényeg, hogy a szőlő azt kapja, ami jó neki. A lehető legtermészetesebb egységet szeretném megvalósítani szőlő és ember között. A legegyszerűbb borkészítésre törekszem, ahol a tudás, tudatosság mellett ösztönösség kell.

No meg persze van néhány fontos eszköz, ami nélkül nem lennének olyanok a borok, amilyenek:
Az épület egy háromszintes, szivattyú nélküli pince. Amíg a gyerekekkel jó ideig másfél szobás albérletben laktunk, addig egy „ház árát” költöttem a liftre… Ez nagyon fontos volt nekem, hogy nem mondvacsinált, hanem valódi gravitációs borászatom legyen, egyszerűen nem hagyhatom, hogy a szivattyú megnyúzza a bort, amiért egész évben dolgoztam… A „Nászút helyett” beszélő bornév a szőlőterület megvásárlását, s e megszállottságnak a nyomát viseli. Nem nehéz kitalálni, miért…

A Zsurki Sanyi barátomtól kapott régi – időtlen – Kossuth prés is szimbolikus számomra. Felújítottam, a mai kor igényeihez és tudásához alakítottam.

Lassabban, tudatosabban, átgondoltabban szeretnék élni. A kevesebb több. Az út vége a végtelen egyszerűség.

Ezt az utat képviseli a birtok mérete és összetétele is. Csak annyi szőlőt szeretnék, amit magam meg tudok művelni, s tudatosan telepítettem mindössze két szőlőfajtát, kezdetben cabernet franc-t, majd a kékfrankost, ezek a fajták állnak hozzám legközelebb. A Franc az elegáns, nemesi vérvonal, a Kékfrankos igazi Pannon fajta, megzabolázhatatlan egyéniség.
Azt gondolom, két szőlőfajtával kibontakoztathatom minden vágyamat, kíváncsiságomat, és mélyebben megismerhetem őket. A mindennapok küzdelmein felülemelkedve, örömet szeretnék adni a boraimmal.

BORAIM

időtlen

Régóta foglalkoztat, milyen lehetett A bor, amelyet az antik időkben ihattak. A válasz e palackban van.
A pincém legújabb bora a legrégebbi borkezeléssel készült. Nem fehér, nem rozé, nem vörös. BOR. Egyszerűen nagyszerű.

inni jó

Kisebbik fiam, Vencel ezt kóstolva megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve válaszolta "Inni jó! Három éves fiam így ösztönösen megfogalmazta azt, amiért generációk óta dolgozunk.

nászút helyett

A család örömére, a nászutunkra félretett pénzből vettem ezt a területet, “muszáj” volt, első látásra szerelem, ahol a világ számomra kitágul és épp belefér ebbe az alig két hektárba. E kicsiny birtok számunkra azóta is az együttlét, a kihívás, a boldogság újra megújuló jelképe.

Ég és föld között

Az Ég és föld között szimbolika nem csak a birtok filozófiája, hanem egy régóta elképzelt bor elnevezése is, ami végül egy 2019-es szuper prémium Villányi Franc-ként született meg.

kapcsolat

Örömmel veszem megkeresését

a +36 30 219 0291 számon, vagy a birtok@ipacsszabo.hu-n
Igyekszem mihamarabb válaszolni. Köszönöm!

Kövessen a Facebookon!

Pályázat

Borászati technológia és kapacitás bovítése, új borászati raktár kialakítása az Ipacs-Szabó Birtok Kft.-nél