;

Örömbirtok a Villányi hegységben, ég és föld között. Ahol az alkotás örömét tudom megélni a természet körforgásában.
A Villányi Franc mára fogalom. 2009 óta a Cabernet Franc különböző arcait keresem.

 

 

ide teremttettem

Máriagyűd híres zarándokhely. Valahogy az én életutam is ide vezetett. Ez persze csak fizikai végállomás, valójában egy új út kezdete. Amikor először itt jártam 2009-ben, világosan éreztem, hogy itt a helyem. E terület eladásában kérték a segítségem, hát ez elég könnyen ment, mert a hely megfogott, nem engedett, azon nyomban megvettem.
Így kezdődött e saját birtok, ahol magam végzek minden munkát, a telepítéstől a borkészítésig.

Megérkeztem.

Ez az érzés még ennyi év után is minden nap eltölt. A hely szelleme fizikailag is érezhető, egyszerűen lecsökken a pulzusom. A külső világ zaja helyett itt meghallom a belső hangomat. Azt a csendet, ami segít megérteni a természet körforgását és benne önmagamat.

Névjegy

Ugyan már 2009-ben belevágtam a saját birtok építésébe, 2021-re érlelődött meg bennem a váltás, vagy úgymond a lassítás gondolata. Nem volt könnyű döntés, de a Vylyan, a családom a négy gyerekkel, a saját pincém együtt túl sok volt, valamit el kellett engedni. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyszerre egy helyen legyek, és a teljes időmet, energiámat a saját birtokomra összpontosítsam. Letettem a karmesteri pálcát, s a 120 fős kórus után most két szólistából hozom ki a lehető legtöbbet.

A FÖLDÖN ÁLLUNK ÉS AZ ÉGBE TEKINTÜNK

Nem csak engem, másokat is megérint a hely, a szeme elé terülő tájat néző úgy érzi magát, mintha ég és föld között lenne.

A pince környezetében tenyészik a címkéken is látható darázsölyv. Égi jelként éltem meg, amikor Csonka Péter (a Magyar Madártani Egyesület alelnöke) itt jártakor hívta fel rá a figyelmem.

A darázsölyv a magasban szárnyal, de a földből táplálkozik. Magasra törve köröz az égen, de újra és újra vissza kell térnie, hogy a földből kaparja ki a betevő falatot. Azóta is ez a szimbolika vésődött belém: Végtelen körforgás, ég és föld között. Mint a bortermelő, aki a földből él, a földdel dolgozik, s a szőlőből bort készít, ami az égbe emel. Ez nem borködös pátosz, hanem tapasztalat, a bor – a szőlőtő termése és az emberi munka gyümölcse – megemeli a lelkünket, szellemünket. Egész évben ezért dolgozom. Minden nap azt mondhatom, megérte.

Nekem ez a hely nyugvópont és szárnyalás. Az élet vibrálása itt minden nap erőt és lendületet ad. De talán már sokat is líráztam az életérzésről, most néhány jellegzetesség.

A birtok a Villányi hegység déli lankáján, Máriagyűd és a Tenkes Csárda között félúton található. A fekvése tökéletes, magasan a meredek hegyoldalon, fölötte erdő terül el. Éjjel leereszkedik a hűvös szellő és felszárítja a szőlő lombját, emiatt csak csekély növényvédelemre van szükség. A borok intenzív gyümölcsös jegyeit is a nyári hűvös éjjeleknek köszönhetem. Ez a környék Magyarország legkiegyenlítettebb hőmérsékletű területe. Hosszú tenyészidő jellemzi (korábban fakad és korábban érik a szőlő), igyekszem is jól használni az adottságait, meleg években tompítani, hűvös években érvényesülni hagyni.

A különleges mikroklímát az is mutatja, hogy például jóval korábban virágzik itt a mandula, de az igazi mediterrán növények is jól érzik itt magukat. A szomszédomban díszeleg egy két hektáros mediterrán arborétum és egy gránátalma ültetvény. A pincém előtt pedig három paratölgy él vidáman, ami szinte elképzelhetetlen itthon (közkedvelt helyi borász jókívánsággá is vált, hogy „A parafád nőjön nagyra!”). Ha megélem és a paratölgyeim kérge alkalmas lesz dugó készítésére (ehhez már csak 77 éves koromig kell várnom…:), saját dugókkal zárom le a boraimat.

25 szüret van mögöttem Villányban, s hiszem, hogy ez a vidék a cabernet franc otthona. Jellegzetesség a magas agyagtartalom (emiatt az öreg pincék itt a környéken boltozatlanok), és a jó savakat adó mészkő tartalom, ami a komoly vörösborokhoz hozzátesz.

A terület egyébként a Középvölgy és a Kövesföld dűlő találkozása, de nálam nincs dűlőmitológia, engem ez a hely megfogott, s ez az erős megérzés mindennél többet jelent. Ha a méltán híres Kopár ültetvényét ingyen adnák, akkor sem kéne. Nekem ez a hely itt a világ közepe.

AZ ÚT VÉGE A VÉGTELEN EGYSZERŰSÉG

Nem akarok többet, nagyobbat. Egymagam dolgozok, a saját ütememben. Persze a természet ritmusát követve, ahol mindennek megvan a maga helye és ideje, csak ott és akkor, kompromisszum nélkül. A természetbe belesimul a saját ritmusom, ahogy a föld szíve dobog, azt követem.
Minden évjárat más, ezért ez a szakma egy folyamatos éberséget és fejlődést igényel. Ehhez együtt kell élni a szőlővel, nem lehet máshogy. Tapasztalni, megérezni, szemlélődni, ráhangolódni, megérteni a legapróbb részletekig. Benne, vele élni. 10 év után mondhatom, hogy a birtok minden egyes részletét ismerem. Ahogy egy jól ismert ember arcán észrevesszük akár az apró rezdüléseket is.

A borkészítésben egy másfajta, belső figyelmet követek, nem iskolát. Alkalmazom a bioművelés, vagy a biodinamikus termesztés elmeit is, a lényeg, hogy a szőlő azt kapja, ami jó neki. A lehető legtermészetesebb egységet szeretném megvalósítani szőlő és ember között. A legegyszerűbb borkészítésre törekszem, ahol a tudás, tudatosság mellett ösztönösség kell.

No meg persze van néhány fontos eszköz, ami nélkül nem lennének olyanok a borok, amilyenek:
Az épület egy háromszintes, szivattyú nélküli pince. Amíg a gyerekekkel jó ideig másfél szobás albérletben laktunk, addig egy „ház árát” költöttem a liftre… Ez nagyon fontos volt nekem, hogy nem mondvacsinált, hanem valódi gravitációs borászatom legyen, egyszerűen nem hagyhatom, hogy a szivattyú megnyúzza a bort, amiért egész évben dolgoztam… A „Nászút helyett” beszélő bornév a szőlőterület megvásárlását, s e megszállottságnak a nyomát viseli. Nem nehéz kitalálni, miért…

A Zsurki Sanyi barátomtól kapott régi – időtlen – Kossuth prés is szimbolikus számomra. Felújítottam, a mai kor igényeihez és tudásához alakítottam.

Lassabban, tudatosabban, átgondoltabban szeretnék élni. A kevesebb több. Az út vége a végtelen egyszerűség.

Ezt az utat képviseli a birtok mérete és összetétele is. Csak annyi szőlőt szeretnék, amit magam meg tudok művelni, s tudatosan telepítettem mindössze két szőlőfajtát, kezdetben cabernet franc-t, majd a kékfrankost, ezek a fajták állnak hozzám legközelebb. A Franc az elegáns, nemesi vérvonal, a Kékfrankos igazi Pannon fajta, megzabolázhatatlan egyéniség.
Azt gondolom, két szőlőfajtával kibontakoztathatom minden vágyamat, kíváncsiságomat, és mélyebben megismerhetem őket. A mindennapok küzdelmein felülemelkedve, örömet szeretnék adni a boraimmal.

BORAIM

időtlen

Régóta foglalkoztat, milyen lehetett A bor, amelyet az antik időkben ihattak. A válasz e palackban van.
A pincém legújabb bora a legrégebbi borkezeléssel készült. Nem fehér, nem rozé, nem vörös. BOR. Egyszerűen nagyszerű.

inni jó

Kisebbik fiam, Vencel ezt kóstolva megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve válaszolta "Inni jó! Három éves fiam így ösztönösen megfogalmazta azt, amiért generációk óta dolgozunk.

nászút helyett

A család örömére, a nászutunkra félretett pénzből vettem ezt a területet, “muszáj” volt, első látásra szerelem, ahol a világ számomra kitágul és épp belefér ebbe az alig két hektárba. E kicsiny birtok számunkra azóta is az együttlét, a kihívás, a boldogság újra megújuló jelképe.

Ég és föld között

Az Ég és föld között szimbolika nem csak a birtok filozófiája, hanem egy régóta elképzelt bor elnevezése is, ami végül egy 2019-es szuper prémium Villányi Franc-ként született meg.

kapcsolat

Örömmel veszem megkeresését

a +36 30 219 0291 számon, vagy a birtok@ipacsszabo.hu-n
Igyekszem mihamarabb válaszolni. Köszönöm!

Kövessen a Facebookon!

Pályázat

Borászati technológia és kapacitás bovítése, új borászati raktár kialakítása az Ipacs-Szabó Birtok Kft.-nél