névjegy

;

NÉVJEGY

Alföldi születésűként végképp lenyűgöz a szőlőhegyről nyíló végtelen panoráma. Mit hoztam magammal otthonról? Gyerekkorom szőlőben, gyümölcsösben, fóliaházak, virágok, állatok közt telt, a természet szeretetét innen örököltem. Talán a vitalitást is, hiszen az Alföld adottságai annyira mások, ott a földből megélni sokkal nagyobb kihívást jelent és kevesebb dicsőséget.

Amíg nem láttam, mi lesz belőlem, a mezőgazdaság sok dimenziója érdekelt (kertésznek tanultam). Kezdetben inkább az foglalkoztatott, ami nem volt otthon, csak több kalandos fordulat után jutottam vissza a szőlőhöz, borhoz. Még szerencse, mert ha a szőlész-borász szakmérnöki képzés kimarad az életemből, felejthetetlen évekkel és máig tartó barátságokkal lennék kevesebb. Az évfolyamunk legendás volt, pedig anno inkább az iskola mellé jártunk, mint be, de a vad és laza évek után mégis mindannyian talpra estünk, helyt álltunk a szakmában.

Külföldi vándoréveimnek egy kihagyhatatlan lehetőség vetett véget, a 99-es szürettel érkeztem Villányba. Szinte zöldfülűként kezdtem egy előremutató, fantasztikus szellemiségű birtokon, és 2021-ig voltam a Vylyan Pincészet főborásza. Nagy utat jártunk be együtt a 22 év alatt, amiért örökké hálás leszek. Ez idő alatt szövődött az életembe a Villányi borvidék, a Siklósi Tenkes Hegyközség elnökeként is.

Ugyan már 2009-ben belevágtam a saját birtok építésébe, 2021-re érlelődött meg bennem a váltás, vagy úgymond a lassítás gondolata. Nem volt könnyű döntés, de a Vylyan, a családom a négy gyerekkel, a saját pincém együtt túl sok volt, valamit el kellett engedni. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyszerre egy helyen legyek, és a teljes időmet, energiámat a saját birtokomra összpontosítsam. Letettem a karmesteri pálcát, s a 120 fős kórus után most két szólistából hozom ki a lehető legtöbbet.

Nem csupán a birtok teendői foglalnak le, örök kíváncsiság hajt, így szakmai tanácsadással is foglalkozom, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borászatát irányítom és tevékenyen részt veszek a Villányi borvidék életében.

Eddig építkeztem, létrehoztam (birtokot, gyerekeket:), most már „csak” fejlődni akarok, nem növekedni. Merjünk kicsik lenni. Nem akarok többet, csak mindenből a legjobbat kihozni.

Fontosnak tartom, hogy a szőlő világába bevonjam a gyerekeimet is, nem csak a szakmai tudást, hanem a kétkezi munka becsületét is átadni nekik. Remélem, ez majd segíti őket az emberré válás útján.

BORAIM

fehér franc

Fehérbor nélkül nem lehet élni, vörösbor nélkül nem érdemes. Pincém fehérborában a cabernet franc ritka arca néz velem szembe. A belső lényeget kerestem a felszín alatt. A kísérletezés szabadságát követve kíváncsi voltam, mit ad a szőlő héjába zárt lédús hús. A válasz ebben a borban tárul fel.

inni jó

Kisebbik fiam, Vencel ezt kóstolva megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve válaszolta "Inni jó! Három éves fiam így ösztönösen megfogalmazta azt, amiért generációk óta dolgozunk.

nászút helyett

A család örömére, a nászutunkra félretett pénzből vettem ezt a területet, “muszáj” volt, első látásra szerelem, ahol a világ számomra kitágul és épp belefér ebbe az alig két hektárba. E kicsiny birtok számunkra azóta is az együttlét, a kihívás, a boldogság újra megújuló jelképe.

kapcsolat

Örömmel veszem megkeresését, igyekszem mihamarabb válaszolni.

Szívesen látom az érdeklődőket minden szombaton 14.30 órakor.
Előzetes bejelentkezés a +36 30 219 0291 számon, vagy a birtok@ipacsszabo.hu-n.
Köszönöm!

Kövessen a Facebookon!