Alföldi születésűként végképp lenyűgöz a szőlőhegyről nyíló végtelen panoráma. Mit hoztam magammal otthonról? Gyerekkorom szőlőben, gyümölcsösben, fóliaházak, virágok, állatok közt telt, a természet szeretetét innen örököltem. Talán a vitalitást is, hiszen az Alföld adottságai annyira mások, ott a földből megélni sokkal nagyobb kihívást jelent és kevesebb dicsőséget.

Amíg nem láttam, mi lesz belőlem, a mezőgazdaság sok dimenziója érdekelt (kertésznek tanultam). Kezdetben inkább az foglalkoztatott, ami nem volt otthon, csak több kalandos fordulat után jutottam vissza a szőlőhöz, borhoz. Még szerencse, mert ha a szőlész-borász szakmérnöki képzés kimarad az életemből, felejthetetlen évekkel és máig tartó barátságokkal lennék kevesebb. Az évfolyamunk legendás volt, pedig anno inkább az iskola mellé jártunk, mint be, de a vad és laza évek után mégis mindannyian talpra estünk, helyt álltunk a szakmában.

Nem csupán a birtok teendői foglalnak le, örök kíváncsiság hajt, így szakmai tanácsadással is foglalkozom, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borászatát irányítom és tevékenyen részt veszek a Villányi borvidék életében.

Eddig építkeztem, létrehoztam (birtokot, gyerekeket:), most már „csak” fejlődni akarok, nem növekedni. Merjünk kicsik lenni. Nem akarok többet, csak mindenből a legjobbat kihozni.

Fontosnak tartom, hogy a szőlő világába bevonjam a gyerekeimet is, nem csak a szakmai tudást, hanem a kétkezi munka becsületét is átadni nekik. Remélem, ez majd segíti őket az emberré válás útján.