Régóta foglalkoztat a bor történelme, s a legizgalmasabb kérdés, hogy milyen lehetett A BOR, amelyet anno ihattak? Sokáig kerestem a választ és most értem el addig, hogy bemutassam ennek az eredményét.
Az én válaszom: az IDŐTLEN.
Július 9-én végre közösen megkóstolhattuk az eredményt, nagy öröm volt ezt megosztani másokkal is, egy igazán tartalmas kóstoló volt, jó beszélgetésekkel, pincekóstolóval, szőlősétával, a bor mellé készült különleges kenyérrel.
A BOR
Nagy érték, hogy a birtokkal együtt megörököltem egy nagyon öreg, sehol máshol nem látott, szórt telepítésű vegyes ültetvényt, ami ennek az érdekes kísérletnek hiteles alapja lehetett.
Természetesen nem tudjuk pontosan, hogy milyen borok voltak a történelem kezdetén, csak közvetett utalásokat, tárgyi bizonyítékokat (szőlőmagok, fajták, régészeti leletek, leírások) ismerünk. Miközben elmélyedtem a forrásokban, lassan évek alatt, lépésről, lépésre fogalmazódott meg és állt össze bennem a kihívás az „időutazásra”. Elkészíteni a bort, amilyet az antik időkben ihattak.
A pincém legújabb bora a legrégebbi borkezeléssel készült. Egyszerűen, tisztán, vegyes fajták együtt szüretelve, lábbal taposva, amforában érlelve.
Az IDŐTLEN első évjárata gyönyörű színű, meglepően gyümölcsös, tartalmas bor lett. Nem fehér, nem rozé, nem vörös. BOR.
Végtelen történet, amelyet generációk tesznek időtlenné. Én az 580 palack Időtlennel teszem hozzá a magam tapasztalatát.
BOR ÉS KENYÉR
Adta magát, hogy mi legyen e bor kísérője. Az emberiség legősibb élelmiszere és itala a kenyér és a bor. Gabonából kenyér, szőlőből bor, ezek olyan elemi dolgok, amiket jó néha tudatosítani és értékén kezelni.
Ahogyan egy bor útja a szőlőtől a palackig, a jó kenyér készítése sem egyszerűbb. Tudatos választás volt, hol és hogyan szülessen meg az Időtlen kenyér, Váczi Gergelynél, a pécsi ORMA Gerilla Pékségben. Tiszta kenyér, ősi búzából, fenntartható forrásból. Ahogyan anno.
Az Ég és föld között szimbolikája a birtok filozófiája és ennek a tenyerén ül a bor és kenyér: A kenyér a föld, az anyag, a betevő falat; az ég pedig a bor, ami megemeli a lelkünket, szellemünket.